2.rész

Már eddig is nagyszerűen éreztem magam. Hogy lehetne még ennél is jobb ez a nap? Nagyon vártam, hogy elmehessek a buliba, ahol a pilóták vannak. Szerencsére mindig nálam a van smink készletem, így nem okoz gondot, hogy hogyan nézzek ki. Viszont arra nem számítottam, hogy buliba fogok menni, sőt arra sem, hogy elmegyünk Svájcból.

De a barátnőm mindenre gondolt és az egyik szállodai alkalmazott egy gyönyörű szép koktél ruhával jelent meg a szobámban.

- Az biztos, hogy ezek a fiúk, nem egy sikátorban buliznak - állapítottam meg magamban. Egy hatalmas épületbe léptem be, ami tele volt híres és gazdag emberekkel. Az egyek sarokban megpillantottam azt a titokzatos szőkeséget, akit délután a pályán láttam. Annyira dögös volt, ott ült az italával a kezében és csak néztem, teljesen elvesztem.

-Mia! - hozott vissza a valóságba(ismét)Laura. - Bemutatok neked valakit. Mia, ő itt Nico Rosberg. - mutatott a mellette álló szőkeségre.
-Szia! Mia vagyok! Mia Jameson.
-Szia, én Nico vagyok. Hallom érdeklődtél felőlem.
Te jó ég! Nem is tudtam, hogy ilyen pletykás. Hirtelen nem is tudtam mit mondjak, csak egy szúrós pillantást vetettem a barátnőmre.
-Igen! - éreztem, hogy elvörösödök, de szerencsére olyan sötét volt,hogy ezt az előttem álló Nico nem vehette észre. -De csak azért, mert még sohasem voltam F1-es versenyen és Schumacher-en kívül senkit sem ismertem. - próbáltam menteni a menthetőt.
-Értem, ne aggódj! Nem értettem félre. - mosolygott.
-Hála Istennek! Mert nem tudom, hogy akkor hogyan magyaráztam volna ki magam.
-Ne haragudj, de most mennem kell, örülök, hogy találkoztunk.

Nico nagyon aranyosnak tűnt, és ráadásul az én ideálom, szőke haj, kék szem. Bár feltűnt, hogy ilyen azért akad, de azért nem mindenki ilyen cuki. De az igazat meg kell vallanom, még mindig a "titokzatos idegen" jár az eszemben.

-Hé Laura! - kaptam el a kissé spicces barátnőmet. - Az ott kicsoda? - mutattam az ismeretlen férfira.
-Ő Kimi Rakkönen! Bejön mi? - nevetett.
-Hihetetlenül jól néz ki! Esetleg betudnál mutatni neki?
-Persze, de figyelmeztetlek Kimi egy teljesen más világ. Ő nem olyan, mint a többi pilóta.
-Nem érdekel. Nagyon dögös.

Már egy órája itt vagyok, de Kimi még meg sem mozdult,csak az italát kortyolgatta. Ahogy egyre közeledtünk egyre izgatottabb lettem, végre megismerhetem.
-Kimi! Bemutatom neked a barátnőmet Mia-t. Képzeld most költözött Svájcba.
-Szia Mia!
-Szia!
-Szóval te is Svájcban élsz?
-Igen. Miért te is?
-Már néhány éve ott élek. Találkoztál már Sebastian-al?
-Sebastian?
-Vettel.
-Ő. Ja, igen! Aranyos srác. Miért,esetleg ti...ti együtt vagytok?
-Mi? Nem, dehogy is. Csak azért kérdem, mert ő is ott él és többnyire együtt szoktunk hülyülni.
-Óóó,jaj! Ne haragudj! - azért nagy kő esett le a szívemről.
-Nincs semmi baj. Esetleg, ha majd lesz időd és kedved, összejöhetnénk négyesben. Laura tudja, hol talál.
-Oké.

Azt est további részében, táncoltam, ittam és nagyon, nagyon, nagyon jól éreztem magam. Laura-nak igaza volt, ez a nap csúcspontja.
Kb.hajnali 2-3-ig lehettünk ott, aztán hívtunk egy taxit és visszamentünk a szállodába.
-Ezt meg hogy csináltad? -kérdezte,míg kinyitottam az ajtót.
-Mit? - néztem rá kérdőn.
-Kimi-nek be nem állt a szája. Ilyen még soha sem fordult elő.
-Ezt meg hogy érted? Csak beszélgettünk.
-Tudod hogy hívják?
-Kimi-nek.
-Nem, te! - nevetett a barátnőm. Kimi-t Jégembernek hívják.
-Jégember? - kerekedtek ki a szemeim.
-Majd mutatok egy-két videót, meg interjút és megtudod.
-Már alig várom. Egyébként meghívott minket, és azt mondta, hogy te tudod hol lehet.
-Meghívott!
-Azt mondta, hogy Te, Kimi, Seb és Én csinálhatnánk valamit négyesben.
-Csajszi, te valamibe nagyon beletaláltál.

Még mindig azon a mondaton gondolkozok, amit Laura aznap este mondott, de még nem jöttem rá, hogy mire célzott. De most más dolgok foglalnak le, ugyanis örömmel bejelenthetem, hogy végre találtam állást, ráadásul a kedvenc kávézómban. Én fogom menedzselni a kávézót, az én feladatom lesz, hogy terjeszkedhessünk és hogy minél több vevőt csábítsunk a kávézóba.

Eltelt az első hónap az új munkahelyemen és minden csodásan megy. - szerencsére -. Laura minden nap jön és egy kávé mellett egy 15 percet minden reggel beszélgetünk.

 

 

-Mi a helyzet Kimi-vel?

-Hogy hogy mi? - néztem rá kérdőn. - Időm sincs. Annyira belemerültem a munkába. Nagyon élvezem, nagyszerű ez a környezet.

-Oké!De mi lesz azzal a meghívással?

-Nem tudom, én nem találkoztam azóta egyikőjükkel sem.

-Akkor majd valamelyik reggel elhozom ide őket.

-Rendben.

 

A napokban Laura megjelent a két fiúval, és meg is beszéltük, hogy mikor és hol találkoztunk. Örültem, hogy megismerhetem őket a szokásos környezetükben, a munkától és a kötelezettségektől távol. De a munkámat sem akartam elhanyagolni.

 

Tényleg nagyon sokat dolgoztam, mert szerettem volna megfelelni az elvárásoknak. Svájcban mindenki  tökéletességre törekszik és ez volt az én célom is. Meg is feledkeztem Kimi meghívásáról...

 

1.rész

Végre elkészült! Beköltözhetek az új, hatalmas 6 hálószobás palotámba. Távol minden zajtól,a nagyvárosi élettől. Nem kell a fotósok kerszttüzében állnom, csak azért, mert én vagyok az apám elkényeztetett kislánya.

 

 

Jól érzem itt magam! Már két hete, hogy ideköltöztem Svájcba és még egyetlen újság címlapján nem láttam magam. Az egyetlen problémám ezzel a hellyel, hogy a barátaim mind Amerikában élnek és itt senkit sem ismerek.

 

Felfedeztem egy jó kis kávézót a házamtól néhány utcányira és meg kell mondanom, hogy ilyen jó kávét még életemben nem ittam. Biztos valami különleges svájci hozzávaló van benne.

-Hello! - szólított meg valaki hátulról.

-Hello! Bocsi, de nem beszélem a nyelvet.

-Semmi baj, én igen. - mosolygott. - Leülhetek?

-Persze.

-Laura vagyok.

-Én pedig Mia. - fogtunk kezet.

-Te új vagy itt igaz?

-Miből jöttél rá?

-Már lassan másfél éve járok ide, de még nem láttalak.

-Most költöztem ide Ameriából, és még csak eddig jutottam.

-Akkor te vagy az az amerikai lány, aki azt a hatalmas házat építtette.

-Igen. Habár tetszik itt. Meg kell vallanom egy kicsit unatkozom, a barátaim mind otthon maradtak és senkit nem ismrek erre fele.

-Van egy ötletem. Vasárnap elviszlek valahova és garantálom, hogy tetszeni fog.

-Vasárnap?

-Bízz bennem!

 

Kicsit meglepődtem! Vasárnap mit lehet csinálni, a bulik péntek és szombat esténként vannak, mégis milyen program lehet vasárnap? Attól függetlenül, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mit tervez Laura, nagyon izgatott voltam. Minden reggel találkoztunk a kávézóban és hiába faggattam nem mondott semmit. Mindig csak néhány információt árult el, pl.: korán indulunk, öltözz csinosan, ne aggódj, jó móka lesz.

Nagyon örültem, hogy legalább van valaki, akivel beszélhetek. Köszönetképpen, szombatra meghívtam Laura-t a házamba.

-Úristen! Ez a ház közelebbről még hatalmasabb, és persze gyönyörű.

-Köszönöm!

-Megkérdezhetem, hogy te mit csináltál Amerikában?

-Igazából, ezt apámnak köszönhetem, ő egy nagyon sikeres üzletember és éppen ezért akartam eljönni, hogy "normális" életet éljek.

-Eddig jól megy!

-Azt kérte, hogy akkor legalább ezzel támogathasson.

-És dolgozni fogsz?

-Úgy terveztem, a jövőhéten elkezdek majd állást keresni, ez amolyan "ismerkedjünk Svájccal " időszak volt.

 

Jól éreztem magam az új barátnőmmel. Úszkáltunk a medencében, napoztunk a parton, este nassolás közben kibeszéltük az első pasikat, az első csókot. Mindenféle csajos dolgot csináltunk.

 

Sokáig fent voltam, annyira izgatott voltam a vasárnap miatt,hogy nem bírtam aludni.Nagy nehezen hajnali 4-kor végre elaludtam és egyszer csak azt veszem észre, hogy valaki kelteget. Ránéztem az órámra és reggel 7 óra volt. Azért nem gondoltam, hogy ennyire korán kell kelni.

Az izgatottságtól azonban gyorsan talpra álltam, nem vittem túlzásba a sminket, egy short-ot és egy top-ot vettem fel lapos talpú cipővel. Csinos, de nem kihívó, ez biztos jó lesz.

 

Amikor megláttam, hogy a taxi a reptérre visz, leesett az állam. El sem tudtam képzelni vajon hová mehetünk, de nem is mertem megkérdezni, mert úgy az let volna a válasz, hogy "Majd meglátod."

A repülő út nem volt hosszú, 1-2 óra talán, nem is tudom. Mikor kiszálltunk a repülőből Angliában találtam, magam, de nem Londonban.

-Jártál már itt?

-Csak London-ban. Hol vagyunk? - kíváncsiskodtam.

-Gyere. - mondta, és a nyakamba akasztott valamilyen belépőt.

-Mi ez? Forma 1! - olvastam a kártyát.

-Tudod mi az?

-Talán Európában a leghíresebb autóverseny, nálatok ez olyan,mint nálunk a Nascar. 

-Legalább képben vagy.

-Szeretem a sportot.

-És láttál már Fomra 1- es pilótát?

-Schumacher-t láttam már.

-Akkor olyat mutatok neked, hogy minden hétvégén ide akarsz majd járni.

 

A bejáratnál mgmutattam a belépőmet és azt mondták, hogy a Red Bull vendége vagyok. Erről nem is tudtam, de jól hangzik. Ahogy sétáltam a paddock-ban rájöttem, hogy én a F1-ről az ég világon semmit nem tudok. Még az  meg van, hogy a Pussycat Dolls egykori énekesnője egy pilótával kavar, de ennyi, még a nevét se tudom.

 

-Bemutatlak valakinek. - fogta meg a kezem és húzott oda egy nagyon cuki,kinézetre északi típusú sráchoz.

-Mia! Bemutatom neked Sebstian Vettel-t a Red Bull eddig még kétszeres világbajnokát, de valószínű, hogy az év végére ez megváltozik. - mosolygott a srácra.

-Szia Seb vagyok. - nyújtotta a kezét.

-Mia!

-Örülök, hogy megismerhettelek Mia! Úgy tudom, hogy a mi vendégünk vagy ma, úgyhogy csak annyit tudok mondani, hogy érzed jól magad és remélem, hogy tetszeni fog, amit látsz.

-Az biztos. - bámultam a gyönyörű kék szemeibe.

-Jujj de cuki. - sikítottam Laura fülébe, mikor már Seb eltűnt.

-Még csak egy valakit mutattam be, de a bugyid már is lent van.

-A többi is így néz  ki?

-Bizony! Szétnézzünk?

-Naná!

 

A felfedező úton találkoztam Maldonado-val és Button-nal. Nagyon kedves srácoknak tűntek,biztos szereti is őket a közönség. Ahogy haladtunk tovább megláttam egy Mercedes-es pólóban levő pilótát?

-Ő ki? - mutattam  a srácra.

-Nico Rosberg. Bejön mi?

-Az nem kifejezés, ha én tudtam volna, hogy itt ilyen a felhozatal, akkor ide jártam volna egész életemben.

-Majd később bemutatlak, mert ahogy elézem éppen el van foglalva.

Sétáltunk tovább, nagyon elvoltam a pilóták irtó cukik, a hangulat a mesés, a paddock és a pálya gyönyörű. lehet hogy a barátnőmnek igaza lesz és majd állandóan itt akarok lenni.

Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem az előttem álló és most nem túlzok a világ legjobb pasiját. Hosszú percekig csak bámultam, és Laura hangja hozott vissza a valóságba. Amiért egy kicsit dühös voltam, mert tényleg egy hihetetlen pasi állt előttem, remélem, hogy Laura nem vette észre, hogy bámulom.

 

A versenyt a Red Bull vendégeként néztem végig és meg kell mondanom, hogy tetszett, nem történt túl sok minden, de jó volt.Végig Seb-et néztem a monitoron. A verseny végén Seb csapattársa lett a győztes, őt nem ismerem, valamilyen Webber.

 

-Képzeld meghívtak a hivatalos after party-ra!

-Ilyenkor a győztest ünneplik?

-Nem! A győztes csapat, ha akar külön ünnepel. Ez amolyan feszültség levezető a versenyzőknek.

-Minden pilóta ott szokott lenni?

-Ez nem kötelező, de általában igen. Csajszi most kezdődik még csak a szórakozás....